tudatos (piti) korrupció

nem sokat közlekedtem eddig távolsági busszal. maximum a két kezem kellene, ha összesíteni akarnám őket. és ebből a pici kis mintából sikerült beletenyerelnem 4 olyan helyzetbe, amikor nem vettem jegyet.
a klasszikus verzió az, hogy bemondja a jegy árának a 60%-át és csak elveszi a pénzt.
kicsit csavartabb volt a mai: egészen egyszerűen felszálltam bringával a hátsó ajtón és mivel a bringát nem tudtam sehogyan sem kimerevíteni a jegyvásárlás áráig, ezért nem vettem jegyet.
így ma 500 helyett 150 forintból jártam meg a távot. 350 forintot bukott ma rajtam a volán. ez nem nagy pénz, de nem ismerjük a szorzat másik tagját. meg persze azt sem, hogy mennyibe kerülne, ha ezt a kieső összeget szeretnék megvédeni. de ez legyen a volán dolga.
az viszont már az enyém, hogy miért megyek bele ilyen pitiáner korrupciós helyzetekbe. biztos emlékezetessé tetem volna a buszsofőr napját, ha nem bólogatok az ajánlatra, hanem visszautasítom.
van valakinek hasonló élménye?

már csak az a kérdés, melyikünk melyik mögé sorakozik...

etetés, mint szeretetnyelv

őszintén kíváncsi vagyok, hogy a sok csivitelő receptmegosztó gasztro-oldal árnyékában hány olyan régimódi, szeretettel főző anyuka van. és most nem is a saját anyám jut eszembe, hanem az egyik nagynéném, aki nem volt egy gasztro fenomén, nem díszített csuda eredeti módon semmit, de valahogy mindig olyan pont jó volt náluk az étel. és bármikor mentünk hozzájuk, mindig volt valami (akkoriban szokás volt csak úgy váratlanul beugrani a rokonokhoz :)).
azt hiszem, hogy a. néni szeretetet főzött bele az ételeibe. talán az is fontos volt, hogy nem akarta 20 perc alatt megoldani, ráadásul úgy, hogy a INBÉ adott százalékát lefedje.
mi már mindent tudunk a tápanyagokról, a különböző ételek értékéről, minimálisan egy polcnyi szakácskönyvünk van, de nincs időnk lelassulni a szeretet főzéshez. jó, nem akarok igazságtalan lenni: időnként nekünk is sikerül és biztosan voltak nagynénémnek is keményebb napjai, de az arányok alapján nem állunk jól manapság.
kéne ezzel valamit kezdeni, ugye?

szeretetnyelv - iciripicirit giccses, de olyan jól esik :)

párhuzamos sütik

büszke vagyok magamra: elkészítettem egy sütit (after eight linzer) kétféleképpen is. a recept eleve kicsit reformos, graham liszt van benne, de ezt még megspékeltem egy kis nyírfacukorral. aztán jött a b. verzió sima liszt és répacukor.

klasszikus szívecske és reform galamb - egy mentás angyalka őrizete alatt :)

és aztán teszteltem, de nagyon! :)
a készítés teszten egyértelműen a klasszikus modell lett a befutó. sokkal könnyebben kezelhető a tészta, azazhogy egyáltalán kezelhető. ez a graham liszt nem egy kezdőknek való mutatvány...
az ízteszten igazán nem sikerült komolyabb különbséget felfedeznem, a prekoncepcióm az volt, hogy a reform linzer majd nehezebben lesz ehető, de nem volt valós a félelmem. amiért nekem a nyírfacukros mégis jobban bejött, az a szájszagtalanság. állítólag még védi is a fogakat a szuvasodástól. ezt nem tudom, de a kétféle édesség után tényleg zongorázható a különbség közérzetben.
ezen felbuzdulva, egy külön aloldalon végigveszem majd az édesítés különböző módozatait - szigorúan tudatossági szempontokból!

anonymous

megvan ez a kép? (az index cikk itt található) az új világrendért harcoló hackercsoport (vagy inkább szimpatizánsai?)
nekem nagyon bevésődött. legjobban a kéz. tiszta, ápolt, laza, integető, idealista. ha mosogatott is valaha, sok kézkrém kompenzálta.
a hüvelykujjra húzott gyűrűről pedig ezt találtam a harmoneten: hüvelykujjunk a Mars erejét szimbolizálja. a Mars, mint hadisten, erős, harcos, tüzes. aki a hüvelykujján gyűrűt hord: lendületes, akaraterős, kedveli az extravaganciát. ha az illető egy hölgy, akkor lehet, hogy kissé férfias, határozott, erősebben hajlik az erotikára, vagy az uralomra. ha férfi, akkor különleges erővel rendelkezik. emellett a melegek is szokták hüvelykujjukon viselni a gyűrűt.
és ha már, tudtátok, hogy a Marci név is a Marsból ered: Mars istenhez hasonlatosan bátor, harcos, tüzes. a fiam :)

a gyűrű ura :)

fenntartható magyarság?

mennyi a vállalható magyarkodás 2012-ben?

én kifejezetten viszketek a túl magas "magyar"/bekezdés indextől. sajnálom, hogy így van. minden bizonnyal túlérzékeny vagyok erre és még csak nincsenek igazán jó magyarázataim. egy első erdélyben leélt 15 év másokat más irányba mozdított. nekem erdély történelmének csúcsa az 1568. január 6-i  tordai országgyűlés, ahol kihirdették a a vallási türelem és lelkiismereti szabadság törvényét. (több infot itt találsz: magyar-historia.blogspot.com)

nekem  nagyon fáj valami, ha tatárszentgyörgyre gondolok. azt megérzi az ember, ha egy gondolat által elindított érzelem mértéke átlép egy határt. az én gyerekemet lőtték le az én férjem ölében. fliegauf bence áldozatnak érzi az elkövetőket (a beszélgetés teljes anyaga itt, érdemes rászánni azt a negyedórát). 
 azt mondja, hogy rasszisták vagyunk, a rasszizmus csak úgy nő belőlünk, dolgozni kell rajta, hogy ne borítsa el a lelkünk kertjét.

a rasszizmus igazi arca

hogy a kedvencemhez visszatérjek: ajahn brahm idézett egy nagyon kedves verset - hitlertől. ez már hosszabb videó, de esti mozinak pazar csemege, itt található (angolul). külön érdekessége, hogy a témát, nevezetesen, hogy miért olyan nehéz kedvesnek lennünk egymáshoz, magyarországról vetette fel egy különösen bölcs polgártársunk.

hát akkor nekiállok gazolni a saját rasszizmusomon és megpróbálom megérteni a magyarkodókat.

változás vagy változtatás?

olvasod, hogy neki sikerült: egyszer csak fogta magát, otthagyta a cégét, a jól fizető állását, a szép autóját és elment bálnamentőnek. azt szokták mondani erre, hogy kiégés. amikor még szépen ment minden a maga útján velem, akkor én is így gondoltam. néha arra is gondoltam, hogy hét évente el kellene tudni mennie az embernek egy éves - na jó, legyen fél, de legalább egy negyed - megújulásra, hogy ne égjen ki. és akkor minden jó lesz.
most, hogy a barátnőm szerint kiégési tüneteim vannak, azt hiszem, hogy nem égtem ki, hanem helyre akarnak kerülni a dolgok. és nem akarom megvárni amíg el KELL mennem valahova messze, hogy megtaláljam magamat. mert itt vannak a számomra fontos emberek, a fontos energiák, csak itt tudok hazatalálni.

lassan fogunk haladni, hogy észrevegyük, merre megyünk.
(a képet bode készítette)

erre az útra hívlak. nem lesznek itt fennkölt dolgok, ne várj lelki elemózsiára. azt szeretném, ha a sok sok ötlet, információ, ami kering körülöttünk, praktikus, a mindennapi tudatosságot segítő támasszá állna össze. (a blog céljáról a miért írom aloldalon olvashatsz többet.)