etetés, mint szeretetnyelv

őszintén kíváncsi vagyok, hogy a sok csivitelő receptmegosztó gasztro-oldal árnyékában hány olyan régimódi, szeretettel főző anyuka van. és most nem is a saját anyám jut eszembe, hanem az egyik nagynéném, aki nem volt egy gasztro fenomén, nem díszített csuda eredeti módon semmit, de valahogy mindig olyan pont jó volt náluk az étel. és bármikor mentünk hozzájuk, mindig volt valami (akkoriban szokás volt csak úgy váratlanul beugrani a rokonokhoz :)).
azt hiszem, hogy a. néni szeretetet főzött bele az ételeibe. talán az is fontos volt, hogy nem akarta 20 perc alatt megoldani, ráadásul úgy, hogy a INBÉ adott százalékát lefedje.
mi már mindent tudunk a tápanyagokról, a különböző ételek értékéről, minimálisan egy polcnyi szakácskönyvünk van, de nincs időnk lelassulni a szeretet főzéshez. jó, nem akarok igazságtalan lenni: időnként nekünk is sikerül és biztosan voltak nagynénémnek is keményebb napjai, de az arányok alapján nem állunk jól manapság.
kéne ezzel valamit kezdeni, ugye?

szeretetnyelv - iciripicirit giccses, de olyan jól esik :)