fenntartható magyarság?

mennyi a vállalható magyarkodás 2012-ben?

én kifejezetten viszketek a túl magas "magyar"/bekezdés indextől. sajnálom, hogy így van. minden bizonnyal túlérzékeny vagyok erre és még csak nincsenek igazán jó magyarázataim. egy első erdélyben leélt 15 év másokat más irányba mozdított. nekem erdély történelmének csúcsa az 1568. január 6-i  tordai országgyűlés, ahol kihirdették a a vallási türelem és lelkiismereti szabadság törvényét. (több infot itt találsz: magyar-historia.blogspot.com)

nekem  nagyon fáj valami, ha tatárszentgyörgyre gondolok. azt megérzi az ember, ha egy gondolat által elindított érzelem mértéke átlép egy határt. az én gyerekemet lőtték le az én férjem ölében. fliegauf bence áldozatnak érzi az elkövetőket (a beszélgetés teljes anyaga itt, érdemes rászánni azt a negyedórát). 
 azt mondja, hogy rasszisták vagyunk, a rasszizmus csak úgy nő belőlünk, dolgozni kell rajta, hogy ne borítsa el a lelkünk kertjét.

a rasszizmus igazi arca

hogy a kedvencemhez visszatérjek: ajahn brahm idézett egy nagyon kedves verset - hitlertől. ez már hosszabb videó, de esti mozinak pazar csemege, itt található (angolul). külön érdekessége, hogy a témát, nevezetesen, hogy miért olyan nehéz kedvesnek lennünk egymáshoz, magyarországról vetette fel egy különösen bölcs polgártársunk.

hát akkor nekiállok gazolni a saját rasszizmusomon és megpróbálom megérteni a magyarkodókat.